Hát (tal nem kezdünk mondatot..) újra itt, írok. Az megvan, hogy a világ legjobb dolgai közé az utazást soroljuk? Meg, gondolom. Mert ilyenkor érzi az ember a szürke hétköznapokból kiszakadva, hogy pillangókkal a gyomrában készülhet végre valami újra, valami másra, valami nagyszerűre. Itt, ahova sodort most az élet, hát bizony ez is nagyszerű. Nagyon hideg és magas elsősorban. Alföldi lányként én a hegymenetet nehezen viselem, hát még a farkasordító hideget. Képzelhetitek, hogy elvágyom már innen, a norvég hegyek szeretteljes öleléséből. Szép, szép, de a magyar Alföld mindig szebb lesz énnekem.
Most még egyenlőre nem a Nagy Alföld az uticél, hanem a napfényes Florida a borzalmasan csodálatos és európai embernek hangos, ‘túlsok’ és hatalmas és sokszínű észak-amerikai kontinensen. Ritkán jutalmazzuk meg magunkat Ragó Robival (továbbiakban Ember) ilyesfajta nagy volumenű, nem kicsit drága kiruccanással, de a sokéves taposómalom után beláttuk, hogy a család a legfontosabb, és az, hogy bizony jólérezzük magunkat, mert rövid a lét a Földön. Ne értsétek félre, persze idáig is hajtott minket a felfedezők génje. Csak a meló, meg a számlák fizetése mindig előbbre való volt. Na de most…reszkess Ámeriká, jövünk.
Én, az Ember, a (szülinapos) Anyós (továbbiakban Ani) és a Sógor (továbbiakban Zoli). Gyorsan elmatekolom akkor. Szóval mi Norvégiában, Ani Magyarországon, Zoli Floridában. Én és Ember elmegyünk Magyarországra, hogy felvegyük Anit, visszaindulunk Norvégiába, majd Osloból irány Orlando, hogy ott találkozzunk a rég nem látott Zolival, aki már nagyon vár minket, és várja, hogy bemutathassa nekünk új otthonát. A kalandot október 31én kezdjük, és november 18án jövünk haza.
(Most, ahogy itt írok, komolyan elgondolkodom, hogy miért is osztom meg a nagyvilággal ilyen részletesen az utazásunkat. Aztán dűlőre jutok, és kimondom: Mert nekem, ez az utazás most mindennél többet jelent, és ki akarom kiáltani a világba a boldogságom, hogy mindenki így örüljön, mint én.)
Az elmúlt hónapok rengeteg szervezéssel, tervezgetéssel voltak tarkítottak, úgy, hogy mostanra kétlábonjáró utazási irodának érzem magam, aki mint egy vérprofi, vadászik kupon kódokra, 24 órás salekre, extra pontokra, a legjobb programokra és lehetőségekre. Ha kellett, munkából elkésve, számlákat késve fizetve, de megszerveztem életünk egyik legkirályabb kalandját.
Visszaszámlálás indul… még 26 gyötrelmes nap van még hátra.
Kommentek